A Nagy Gatsby kritika

A Nagy Gatsby kritika

Amikor először megláttam a film plakátját, és elolvastam, hogy miről szól, rögtön tudtam, hogy nekem ezt a filmet  látnom kell. Szerencsére sikerült is eljutni a moziba és megnézni ezt a remekművet. Merthogy az. Egy remekmű.

Történet:

 

F. Scott Friztgerald regénye alapján készült a film, ami nem mostanában íródott. Örülök ugyanis, hogy most a retro a divat, és ha valami  minél régebbi annál jobb és értékesebb. Nincs ez másként a filmiparban sem. Bár a filmet a legmodernebb technikával készítették, sőt még 3D-ben is lehet rá jegyet váltani, a sztori mégsem mai. Aki nem ismeri a Nagy Gatsby történetét, annak röviden felvázolva annyi, hogy Gatsby a titokzatos milliomos magányos életéről szól aki hiába tart hétvégente több 100 fős fényűző partikat, mégis egyedül érzi magát, mert annak idején, a háborúban elvesztette Daisy-t, a szerelmét. Eltökéli, hogy mindenáron visszaszerzi, kerül amibe kerül, mégha csak a remény élteti..A filmből kiderül hogy érte csinált mindent, érte akart meggazdagodni, merthogy eredetileg szegény volt..Az márcsak hab a tortán, hogy ez a szép romantikus történet nem akárhol játszódik, mint a 20’s évek Amerikájában. Én személy szerint imádom azt a korszakot, úgyhogy aki rajong ezért a milliőért, az feltétlenül nézze meg, ha még nem látta volna. Persze a történet nem végződik valami szépen, de nem akarom elárulni a végét, hátha valaki még nem nézte meg. Szóval a F. Scott Fritzgerald műve remek egy film alapanyagának. Szerintem kevés ember akad, akit ne érdekelne ez a téma…

Szereposztás: 

A főszereplő, Leonardo Di Caprio nagyszerű választás volt Gatsby megtestesítőjének. Nagyon pozitívan csalódtam benne, mintha ráöntötték volna ezt a szerepet. A rendező keresve sem találhatott volna nála jobb színészt. Hitelesen és meggyőzően alakította a titokzatos milliomost, hiszen a való életben sem arról híres, hogy kiteregetné a szennyest, inkább egy zárkózott személyiség. Ám éppen ez adja meg a karizmáját. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Titanic óta semmit sem öregedett, sőt nekem így érettebben jobban is tettszik, mint anno.

A többi szereplő sem volt rossz, de hát ők mellékszereplők. Közülük a legkiemelkedőbb Isla Fisher és Emily Blunt volt. Viszont külön kitérnék Tobey Maguire-re, aki Gatsby bizalmasát játszotta. Maga színész sem egy nagy szám, de a karakter, akit alakított egyenesen unalmas és jelentéktelen, pedig ő szerepelt a filmben legtöbbször Leonardo mellett. Ha az eredeti történetben is így van, hogy ő egy jelentéktelen figura, bár nem hiszem, mert Gatsby jó bartátja volt, akivel minden féltve őrzött titkát megosztotta,akkor rendben. De az alakítása színészként nem volt egy nagy teljesítmény. Mindenesetre ha ez volt acél, akkor jó.

Carey Mulligan pedig, aki Daisy szerepét játszotta őszintén szólva, nem tettszett. Ha már Gatsby szerelméről van szó, akkor más színésznőt kellett volna választani erre a szerepre. Egyrészről nem is olyan szép, másrészről nem is volt hiteles az alakítása.

Kidolgozás, látványvilág, cselekményszálak:

A történet filmvászonra való kivitelezése nagyszerűen sikerült. Bár az elején elég lassan indulnak be a cselekményszálak, és én aki nem olvasta a könyvet, nem is értettem, hogy mi történt a bevezető részben. Hosszú a felvezetés, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen nem egy rövid film. Kb.30 perc után bontakoznak ki a cselekményszálak, és ismerhetjük meg végre a titokzatos Gatsby-t, akit előtte még senki sem látott a környéken..Onnantól viszont bőven kijut az izgalomból.  Vigyázat: Spoiler!

Emlékezzünk csak vissza arra, amikor elütik Isla Fishert és meghal, majd mikor Gatsby őszintén bevallja érzelmeit Daisynek a férje előtt, és persze mikor lelövik a saját úszómedencéjénél és senki sem jön el a temetésére, csak a legjobb barátja. Igen, még Daisy sem. Szóval drámából is van bőven ebben a történetben.

 Nagyon jól megoldották a 20’s évek atmoszféráját, a néző valósággal abban a korszakban érezheti magát, hiszen a ruhák, a fényűzés, a bútorok, a zenék és persze a csodálatos oldtimer autók mind közelebb hoztak minket ahhoz a világhoz. Gondoljunk csak arra a jelenetre mikor Gatsby-ék átszáguldottak a New Yorki hídon a csodálatos sárga oldtimerjükkel.

Pazar volt a kastély amiben lakott Long Islanden, és amiben Daisy is lakott. Azt hiszem, ilyenkor kezdünk el álmodozni egy még jobb életről..

A film látványvilágára csak egy megfelelő szót találok: lenyűgöző. Ha valakit a történet nem is érdekel, márcsak a látványért érdemes megnézni, mert egészen elvarázsolódik az ember, amikor ezt a filmet nézi. Hedonizmus a szemnek.

Külön tettszett, hogy van mondanivalója is A Nagy Gatsbynek méghozzá nem is egy: egyrészt a remény hal meg utoljára,mert a céljainkért küzdeni kell és érdemes is,valamint a múltat nem lehet elfelejteni és nem is kell, sőt, ha nagyon akarjuk, újra átélhetjük. Másrészt, hogy a nagy vagyon nem mindig boldogít, és hogy, alaposan átkell gondolni kiben bízhat az ember, és kiben nem. Ugyanis nem mindenki barát aki annak látszik…

Összegezve:

Mindent összevetve, ritka az ilyen film, amiben a történet, a főszereplő és látványvilág is ennyire jól kiegészül egymással. Gratulálok a rendezőnek, mert egy remek filmet dobott össze!

Pontozás: 10 p/10p 

írta: Princesa ©